5. Fejezet

*Martina Stoessel*

Mikor az otthonomhoz értem megláttam egy sötét alakot. Rám emelte tekintetét és egyből zöld íriszeivel találkoztam. Bárhol felismerem ezt a tekintetet. Ő volt az.

Harold Edward Styles.

-Hello Martina -mosolygott.

-Hali. -morogtam, majd besétáltam a kapunk. Persze követet. -Harry menj haza, most nincs kedvem hozzád. -morogtam udvariatlanul.

-Épp oda tartok -mosolygott. Nagyot nyeltem és berohantam a házba. Egyből a konyhába vezetett az utam, ahol megpillantottam Davet és anyát.

-Szia kincsem -üdvözölt egy mosollyal.

-Miért mondja Harry azt, hogy ez az otthona? -kérdezem felvont szemöldökkel és karba tett kézzel.

-Mivel -kuncog anya -úgy döntöttünk Davevel, hogy össze költözünk -mondta. Még egyszer nagyot nyeltem, arcom szerintem sokkal sápadtabb lett, lábaim remegtek.

-Minden rendben? -jött egy rekedtes hang mögülem. Hátra fordultam és az ő diadalittas mosolyával találtam szembe magam. Szó nélkül elmentem mellette és felrohantam a szobámba.

Magam után bezártam az ajtót és az ágyba feküdtem. Arcomat a párnámba temettem legszívesebben üvöltöttem volna.

**

Kopogást hallok. Kikelek az ágyból és az ajtóhoz sétálok. Kinyitottam, de egy kellemetlen személlyel találtam magam szembe, ezért épp becsukni készültem az ajtót.

-Várj már -szólalt meg vinnyogó hangján.

-Maya, nem érdekel fáradt vagyok. -vágtam rá egyből.

-Naaa.. Mi bajod van? -Kérdezi nyávogva.

-Semmi. -morogtam.

-Na... De beszélnem kell veled. -mondta.

-Rendben -sóhajtottam -gyere. -mondtam és arrébb léptem az ajtótól, hogy bebírjon jönni. Leültünk az ágyra.

-Szóval... Tudod Harry és én együtt vagyunk és... -persze hogy megint ezzel jön. Faszom ki van Harryvel.

-És?- kérdeztem unottan.

-Lefeküdtünk. -mondta és lehajtotta a fejét. A szemeim kitágultak a döbbenettől.

-ELMENT AZ ESZED??? MÉG CSAK 16 VAGY! KISKORÚ!! -Ordítottam le.

-Tudom, de mi szeretjük egymást. -mondta.

-OH, HÁT PERSZE HIDD EL MIKOR RÁD UN ELHAGY. - ordítottam újra.

-EZ AZ ÉN DOLGOM NEM A TIED, ÉS NEM FOG RÁM UNNI MIVEL SZERELMES BELÉM. -s ki is sétált, maga után bevágta az ajtómat.

-NORMÁLISA  IS BELEHET CSUKNI. Hülye -morogtam a végét. Alig ismerik egymást és már dugnak, nem is ismerek Mayára.


Sziasztok, sajnos most csak egy rövid résszel szolgálhattam:( De továbbra is várok kommenteket, feliratkozókat és pipákat:))